A KFC Brazer családja sikeresen megbarátkoztatott a grillezett hússal, mint gyorséttermi kajával, és ki is próbáltam az egyik konkurens cég termékét, mely a meki Brazer Twisterét, a grillezett húsos McWrap-et, és hát izé, a legnagyobb baj az, hogy nem csak a csirkehús rosszabb.

Kezdem a pozitívumokkal, ebből úgy is kevesebb van - haha -, na jó nem, csak kevésbé fontos dolgok. Egyrészt a tekercs jól össze van rakva (KFC-s haverjával ellentétben), nem folyik szanaszét, a húsok nem menekülnek előlünk és hasonlók. Meg ugye a jó öreg McWrap papírdoboz, középen szétjön és útközben is falhatunk. Persze, a tortilla alja itt is bele van ragadva a dobozba, de már megszoktuk, mondhatni széria hiba, és egyszerűen meg is oldható a dolog. A másik dolog ami tetszett, az úgy alapjáraton a tortilla íze, nekem jobban ízlik, mint amit a Twisterhez használnak. Talán kicsit vastagabb, szeretem rágni a tésztát.

Akkor térjünk át az ízre, és élvezzük hogy rombolhatunk, porig zúzhatunk és kritizálhatunk, mi úgyis jobban csinálnánk, meg miegymás. A McWrapok alapvetően tök egyformák, az egyetlen különbséget a hús jelenti, marhahús, rántott csirke vagy grillezett csirke. Paradicsom, majonéz, salsa szósz, sajt, saláta, meg persze a hús, ők vannak felcsavarva egy szép kerek tortillába. Mivel grillezett húsról van szó, megint el kell mondanom, hogy a képeken száraznak tűnt, de igazából nem az, biztos unjátok már, úgyhogy abba is hagyom.

Az alapvető baj, hogy túl erős a salsa. Várjatok, rosszul mondtam. Az apavető baj, hogy az egész olyan, mintha salsát ennénk némi tortillával. Igen, azt hiszem így jó lesz. Az egész tekercs evése közben csak a piros öntetet éreztem. A saláta, a sajt, a majonéz mintha ott se lennének, sőt, talán ott sem voltak, kiugrottak vécére, közben meg elvitték a McWrapjukat, van ilyen. Vagy nincs.

Gondoltam kiveszek egy darab húst, megkóstolom milyen lenne ha kevesebb szósz lenne a cuccban. Nem volt egy nagy élmény, íztelen volt, semmilyen volt, mintha elfelejtették volna megfűszerezni. A só, meg a bors, meg a többi fűszer biztosan kiugrott vécére, és mire visszaértek, már kivitték a McWrapot. Úgy látszik, ez egy ilyen nap volt.

3/5, azt hiszem ez most így ennyit ér. Jól csúszik, magában talán jobb üzlet is mint menüben, főleg, ha úton van az ember. Legközelebb - már ha lesz legközelebb - jobban örülnék, ha a salsa szósz ugrana ki a mosdóba, persze, amilyen szemét alak biztosan visszaérne, még mielőtt kiadják a kaját. McWrap menstruáció. Igen, azt hiszem, ennek voltam a tanúja.

A meki tényleg komolyan gondolja ezt a kuponos bizniszt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezúttal nyereményjátékot is szerveznek köré. 

A kuponok közt semmi extrát nem találunk. Két BigMac egy áráért meg hasonló jóságok, McChicken menü mellé ajándék BigMac/McRoyal 1450-ért, meg BigMac menü plusz ajándék BigMac/McFarm/McRoyal/sajtburger-és-fagyi/nuggets ugyanennyiért, meg ugyanígy két McRoyalos menü. 2700 forintért két BigMac menü ajándék sajtburgerekkel, McWrap fagyival meg vízzel 1100-ért, cézársali meg nuggetek meg üdcsi melyért 1200-at kell fizetni.

Két HappyMeal 1200 forintért, és HappyMeal és egy adag nuggets 1070-ért, valamint egy BigMac 400 forintért és 400 Smart pontért.

Azért, aki szereti a mekit, biztosan talál benne valami jót, nekem is sikerült, többet mint az előző akciókban.

Ja, hogy nyereményjáték. Csak mellékesen, úgysem nagy dolog, apróság az egész. 100 darab VIP utalványt sorsolnak ki, melyekkel 31 alkalommal 2000 forintért lehet enni. Ehhez mindössze 4 alkalommal kell kuponnal vásárolni, és az érte kapott matricát felragasztani valami VIP szelvényre, amit aztán ki kell tölteni, és bedobni a dobozba, és kész. Aki részletekre is kiváncsi, pl. egy személy hányszor játszhat meg ilyenek, azok a linkelt oldalon találnak hozzá kis sárga gombot, ahogy a nyomtatáshoz is.

Sok sikert mindenkinek a játékhoz!

 Csak ma jutott eszembe, hogy ezt a kaját végül is McWrapként is meg lehetett volna csinálni, telenyomni a jól ismert vékonyka pitát a zöldséggel meg a hússal meg a szósszal, meg szerkeszteni hozzá valami extra papírtokot, valami feketét Ázsia ízei felirattal, vagy még az sem kell, csak a szokásos marhahúsos doboz, elvégre ebben is az van.

De szerencsére nem így tettek, szerencsére valami igazi újdonságot hoztak nekünk, és pitába töltötték, de nem a szokásos, kicsi üreges gyros pitába, amit minden... Őőő... Gyrosos használ a piacon, ez valami, más valami új, valami különleges. És jobb.

Ha már szóbakerült a gyros, akkor kicsit hasonlítsuk ahhoz a terméket, bár sok közös pontot nem fogunk találni, sőt, semmit, viszont így könnyebb példát állítani. Először is, itt nem a tészta belsejében lévő üreget töltötték meg, nem is volt benne üreg. Ahogyan a képen is volt, szépen megpakolták a kiterített pita egyik felét, majd ráhajtották a másikat, nagyon jól néz ki, sokkal dögösebb mint egy olyan pattanásig feszülő, nedves kecskehúgyhólyag. Remélem senki sem eszik gyrost blogolvasás közben.

Harmadik bekezdés, illene pár szót ejtenem a tartalomról is nem? Szóval, a félbehajtott pitába két darab marhahúspogácsa kerül (sajtburger típusú), meg jégsaláta, káposzta, uborka, és sárgarépa csíkok. Két szósszal is meglocsolják, valami pirossal, melyről azok a kicsit édes csirke akármik jutottak először eszembe, amit a kínai éttermekben látni, szecsuani csirke, azt hiszem. A másik wasabi szósz, de szerencsére nem viszik túlzásba, vagy csak simán nem a legcsípősebb keveréket használják, de a lényeg az, hogy nem fogunk tüzet okádni és nem lesz vörös a fejünk, a fülünkből pedig nem fog gőz feltörni, mint szegény Scooby-nak.

Szerintem elég laktatóra sikeredett, nekem bőven elég volt, bár járt hozzá krumpli is, a nélkül nem biztos hogy ilyen elégedett lennék. Bár nem akkora mint amilyenre a kép alapján számítunk, nem is kicsi, nagyjából olyan hosszú, mint egy McWrap. Elég sajátos papírdobozban adják, melyben még egy műanyag fogantyú is van, melynek segítségével nem fogjuk összekenni magunkat, ez úgylátszik kezd elterjedni, a Brazer szendvicsnél láthattunk ilyet először, aztán itt máris visszaköszön, jó ötlet, csak ne álljanak le vele. Bár, ha belegondolok a McWrapek is rendelkeznek hasonlóval, nekik a papírdobozuk tud ellátni hasonló funkciókat, úgyhogy végül is a meki kezdte a dolgot.

A rengeteg zöldség nem ütötte egymást, a saláta és a káposzta eléggé érződött, bár a káposzta lehet, hogy hagyma volt, néha eléggé olyan íze volt. Persze az is lehet, hogy mindkettő volt benne, ki tudja, persze, akik összerakják, azok. Pár akcióval ezelőtt volt, hogy a meki kiírta a teljes receptet a honlapján, nagyon örültem neki, sajnos csak egyszeri volt a megmozdulás. A hús jó volt, amikor épp a falatban is volt, akkor érződött. A wasabi szósz kicsit el volt nyomva, a másik picit erősebb volt, de azért ezt is lehetett érezni, bár nem mindig.

Összességében egy tök jó ötlet egész jó megvalósítása, szerintem megérdemli az 5/5-öt, csak így tovább. Inni nem szükséges hozzá, jól csúszik, úgyhogy legfeljebb azoknak érdemes pluszt adniuk a menüért, akik nem bírják az ilyen enyhén csípős dolgokat sem. Meg persze azoknak, akik szomjasak.

 Elhiszitek, hogy létezik olyan gyorsétterem ami nem képes hibázni? A KFC ilyen, minden időszakos akciójuk kellően új, és az állandó termékeik is egyediek, rántotthús a 11 fűszeres panírban, káposztasaláta, meg a legsajátabb cucc, a kosár. Persze, egyedüli csirke-specialista étteremként nem olyan nehéz mást mutatni mint a többiek.

Még egyszer kérdem: Elhiszitek, hogy létezik olyan gyorsétterem ami nem képes hibázni? Nem? Jól teszitek, mert a KFC most épp ezt tette. Ízre semmi gond, csak az összeállítás nem az igazi. Persze, lehet, hogy én fogtam ki (kétszer) rosszul összerakott tekercset, de nem hinném.

Alapvetően a koncepció nagyon jó. A tortilla a Twister Premium-hoz hasonlóan meg van pirítva, és az egész étel meleg. Benne jégsaláta, pikáns öntet, paradicsom, és a grillezett csirkedarabok. Jól hangzik, igaz? Az is, a hús egyáltalán nem száraz (bocs, de én még mindig azon pörgök, hogy mennyire száraznak tűnnek a grillezett húsok, és hogy mégis mennyire nem azok), magában is nyugodtan fogyasztható, nem fogtok belefulladni. Az egyetlen bánatom, hogy hiányzik belőle a Cheddar sajt, de biztosan lehet kérni bele, felárért persze.

Most biztos azt gondoljátok: Mit puffog ez itt, ha egyszer ízlett neki. Az íz egy dolog, finom meg minden, de ha az ember beül egy gyorsétterembe nem szeretné mindenét összekenni. Itt csúszott be a hibapont. Kibontás után már azt is nehéz eldönteni, melyik felén kéne elkezdeni enni, melyik a zárt vége, amit nyugodtan tarthatunk a tálca felé. Miután ezzel megvagyunk, pár harapás után rá kell döbbennünk, hogy még a zárt felét sem tarthatjuk nyugodtan a tálca felé. A kissé túl folyós szósz simán keresztülfolyik mindenen, megtalálva a tortilla végén a legapróbb réseket, és csepegni kezd. Ez még nem is lenne baj, de a húsok minden harapással egyre távolabb kerülnek tőlünk, mintha menekülnének előlünk, "Még él a rohadék!". Az utolsó pár falatnál már komoly gondban leszünk, merről harapjuk, meg merjük-e kockáztatni, hogy az egész szétnyílik és minden a tálcán landol, így végül bekapjuk egyben, és kezünkkel szánkat takarva próbáljuk úgy megrágni az ételt, hogy közben ne türemkedjen ki onnan.

Emlékeztek még a Granderes postra? Túl kicsi hús, elmászó belső, vagyis összeállítási gond. Mint itt. Persze, a Grandernek időközben sikerült megújúlnia, idén még nem kaptam olyat, ami nem pont azt nyújtotta volna, mint amit a kép alapján vártam. Kicsit laposabban persze, de csak épp annyira, amennyire minden szendvics nyomorultnak tűnhet a róla készült promóciós képekhez képest.

4/5, nem húzhatom le jobban, és nem is akarom, mert végül is jó volt, csak egy kicsit könnyen szétesett. Aki nem bírja elviselni, hogy a kaja összeszószozza a kezét, az ne ezt válassza, aki viszont szereti ha az ujjait bevonja az étel, az nyugodtan vágjon bele.

 Nemrég panaszkodtam arról, hogy a meki időszakos kínálata mindig csak ilyen meg olyan McRoyalokból áll, egy-két szósz pluszba meg paradicsom, semmi több. És akkor ma látom az új ajánlatukat, Ázsia ízei, és basszus, sikerült megcáfolniuk, de nagyon. Két "szendvics", meg két snack, utóbbiból az egyik megint valami betépett sültkrumpli.

Egzotikus Csirkeszendvics: Kezdem az unalmasabbal, bár ahogy elnézem, ebbe is szorult némi extra azért. Hosszúkás, két magvas zsemlében, vagy inkább kifliben panírozott csirkehús, currys szósz, meg valami kevert saláta kapott helyet. Utóbbi a kép alapján jégsalátát, lila hagymát, és vékonyka, sárgarépa csíkokat tartalmaz. Érdekesen hangzik, bár le merném fogadni, hogy amint megemelem majd a szendvicset, a saláta fele a tálcára hullik, és az első harapás után orrán-száján folyik majd a szósz. Könyékig szószos leszek. Dupla adag szalvétát kell kérnem majd.

Wasabi Pita: Ez az, ami igazán megfogott, ami tényleg érdekes. Wasabi Pita, tudjátok, mar mint a mustár, meg persze Annoying Orange. Ez a burger nem is burger, inkább a gyroshoz hasonló, esetleg a kebabhoz. Pitát tömnek tele, marhahúspogácsával, wasabi szósszal, meg valami pirossal (gondolom valami ázsiai cucc lehet), meg persze a salátakeverék, mint az Egzotikus Csirkeszendvicsben, csak itt jön hozzá még uborka is. Kígyóuborka. Tetszik az ötlet, itt is azzal lehet gond, hogy a pitából mindenütt ömlik majd az étel, rá kell készülni, okosan enni, porszívó száj lenne a legjobb.

Ezen kívül Burgonyatallér (inkább tekercsnek tűnik, mint a kakaós csiga), és Tavaszi Tekercs az újdonság. Utóbbiról nem sokat tudok, így a képek alapján zöldséggel töltött Burrito lehet, majd kiderül.

 Én mindig úgy voltam vele, hogy a mekis sültkrumpli a legjobb. Ropogósak voltak, melegek, és nem olyan töttyedt szivacsszálak, mint amit sokszor a BK-ben vagy a KFC-ben adtak. Mindig jók voltak, soha nem volt probléma velük.

Ezzel most sincs semmi baj. Az viszont már annál inkább. Egy ideje annyira el van sózva, hogy mire végzek a kajával, már marja a szám szélét. Kiveszek egy szálat, és elkezdem lesöpörni róla a sót, és amikor már tisztának tűnik, na még akkor is túl sok van rajta. Hihetetlen.

Ha listát kellene állítanom, akkor a második helyre a BurgerKinget tenném. Sosem tudhatod, milyen krumplit fogsz kapni. Van, hogy nagyon jó, de sokszor szivacsos, puha, régi. Az is előfordult már, hogy ezek mellett még hideg is volt. Frissesség felső fokon. Ami viszont mindig rendben van, az az ízesítés, BK-ben még nem ettem elsózott sültkrumplit. Igaz, ők néha túl keveset tesznek rá, de én inkább picit sótlanul szeretem a dolgokat, mint hogy elsózzák.

Aztán ott van a KFC, a mindig löttyedt, krumplival. Erről nem igazán van mit mondani, nagyjából ugyanaz a felállás, mint a BurgerKingnél. Vagy pont jó, vagy kicsit sótlan.

Viszont a dolgok megkeveredni látszanak, a KFC ugyanis új krumplit tervez piacra dobni. A külseje keményebb lesz, ropogós, a belseje lágy, és jobban tartja majd a hőt. Ez jól hangzik, kérdés, mennyire sikerül majd megvalósítani a terveket, meg persze, hogy feláras termék lesz-e. Minden esetre jól hangzik.

Ha már krumplik, akkor valamit írnék a prémium ajánlatokhoz járó különleges burgonyákról is. Lényegében mind ugyanaz, csak más formában. Volt ilyen rugó szerű tekercs, rácsosan szeletelt, és a normálnál vastagabb. Nem mindet kóstoltam, nekem ízlettek, normál éttermekben hasonlót árulnak steak burgonya néven. Egyszer megkérdeztük hogy csinálják, mire azt mondták, kibontják a zacskót, és beleöntik a forró olajba. És még a gyors éttermeket szidják a mirelit koszt miatt.

Magamhoz veszem a mikrofont, megköszörülöm a torkom, mire a termet ellepi a sűrű csend, és az izgatott várakozás, meg a villogó vakuk fénye.

Sose gondoltam volna, hogy más is fog itt írni rajtam kívül. Esetleg Tyler Durden, de őt hónapok óta nem láttam, valami történt vele, még a klubba sem jár le. De mégis megtörtént, köszöntsétek nagy szeretettel speedet. Taps, éljenzés, ováció. Valaki azt ordítja, "Szeretlek speed!", és felhúzott topja alól kivillannak meztelen mellei, aztán kínos csönd. Akkor folytatnám.

Speed írásai valamennyire külön blogot alkotnak majd a blogon belül, történet a történetben, szendvics a gyomorban, hogy témánál maradjak. Az eddigi írásokhoz képest újdonságokkal fog jelentkezni, nem a megszokott gyorséttermek burgereiről lesz szó, sokkal inkább útszéli büfékről, tudjátok, ahol a pincében fogott patkányokat szokták a húspogácsába darálni. A majonézről nem is beszélve.

Ezen kívül nemzetközi vizekre evez, külföldi gyorséttermekről, büfékről fog írni. Tudjátok, ugyanaz a szar van ott is mint itt, de azért, azért valahogy egy kicsit más. Például Párizsban a McDonald's-ban is kapni sört.

Speednek van már saját blogja, http://utolsoejjel.blog.hu/, hamarosan lesz neki kis képecske a "Más világ"-ban. Vannak például éttermes postjai is, úgyhogy aki unja az itteni pangást (most épp nem, de pl. nemrég volt másfél hét csend), az ott elégítheti ki vágyait.

Taps, ováció, villanó vakuk, megköszönöm a figyelmet, és elhagyom a színpadot. És most jöjjön Fluor Tomitól a Mizu! Magányos, felborogatott székek jelzik csak, hogy valami történt a teremben...

 Grillezett húsos burger. Soha nem érdekeltek igazán, a képek alapján valahogy túl száraznak tűntek, meg volt egy rossz emlék is egy ilyen mekis szendviccsel, szüleim választották, otthon ettük meg, a második falat után alig bírtam nyelni. Örökre elvette a kedvem a hozzá hasonlóktól. Aztán jött a meghívás a sajtóetetésre, és megláttam mi az új termék. E miatt nem fogom kihagyni - gondoltam, és belementem a dologba. Szerencsére.

Mert a grillezett hús, legalábbis ez a KFC-s fajta az új hipermodern sütőkkel egyáltalán nem száraz. Pedig csirkemell, ami a legszárazabb része az állatnak, főtt húsként például nem árt bőséges, lédús körettel fogyasztani. Ezen egy kicsit meg is lepődtem, de azért számítottam rá, hogy nem követnek el akkora bakit, hogy a legújabb sztárszendvicsükkel mindenkit megfojtanak.

A ciabattában a grillezett Taravis csirkehúson kívül paradicsom, Cheddar sajt, egy fehér színű pikáns öntet, valamint saláta kerül. Utóbbit sajnos nem tudom részletezni, amíg nem olvastam el a tájékoztatót, addig azt hittem, sima jégsaláta van benne, amit amúgy mindenhez használni szoktak. A szendvics 474 kcal energiát tartalmaz, remélem van olyan akinek ez többet mond, mint nekem.

Ami rögtön feltűnt, hogy a hús keskeny. Ez igazából nem lenne baj, de először nem jól fogtam meg a szendvicset, oldalra döntve kissé széthajtottam hogy belenézzek, és a csirke oldalra csúszott. Elég fura helyzetbe kerültem, vagy akkorát harapok, hogy hús is kerül a számba, vagy minden második falat vegetáriánus lesz. Azért azt hozzá kell tennem, hogy a Grandernél annak idején sokkal rosszabb volt a helyzet, itt nincs az az erős BBQ szósz, melynek fogyasztása magában már szinte kellemetlen.

Végül sikeresen megoldottam a problémát, és nem kellett csalódnom az ezredes hagyatékában. Jól csúszik, gyakorlatilag ivás nélkül ettem meg az egészet, akár magában is jól fogyasztható az étel. Nekem kellően nagynak is bizonyult, széles és kissé hosszúkás a ciabatta, amit teljesen kitölt a tartalom. És ha a burger túl forrónak bizonyulna, időtöltés képp elolvashatjuk a dobozon lévő pár soros szöveget arról, hogy ez a Brazer Szendvics milyen gondos oda figyelésel készült NEKÜNK.

Ja, és majdnem elfelejtettem. Zseniális ötletnek tartom, hogy a szendvicset egy kis műanyag fogóban kapjuk, ez elég hülyén hangzik, de nem tudtam máshogy írni. Gyroshoz szoktak még ilyet adni, hogy az utcán nyugodtan megmarkolhassuk a pitát. Remélem értitek miről beszélek. Ennek hála nem kentem össze magam, igaz, a végén kicsit bénáztam mert a paradicsom egy része a szószon minden harapásnál egy kicsit hátrébb csúszott, amíg meg nem érkezett ebbe a műanyagba. Végül onnan kellett valahogyan kibányásznom. A kicsit tömörebb ciabatta átka, mielőtt a fogunk átszakítja a zsemlét, a tartalom kicsit hátrébb megy.

Az öntet is jó lett, enyhén csípős, ebben lehet benne a 11 fűszer azon része, amit a sütőben azzal a fűszerben-pácolós-technológiával nem tudtak a húsra tenni.

Véleményem szerint a KFC megint célba talált, és bár nekem nem 5 csillagos, a panírozott termékeik ugyanis jobban ízlettek, azért minden alkalommal el fogok gondolkodni azon, ilyet kérjek, vagy egy Grander menüt. 4,5/5, az apróbb hibák miatt nem kap maximális pontot. Bátran rendeljetek egyet ha betértek egy KFC-be, nem fogtok csalódni, de ne ugyanarra az ízre számítsatok, amit a rántott húsoknál már megszoktatok.

 A BK most úgy látszik rámegy a jóárasításra, legutóbb ilyet talán Ernő idejében láttunk. Vajon mi lehet szegény sráccal? Ahogy a meki sajtburger ajánlatait elnézem, átszerződött hozzájuk.

De visszatérve a BurgerKinghez. Két új, a Party Pack-hez hasonló ajánlattal álltak elő. Az egyik két emberes farkasfalkáknak szól, a másik pedig családoknak, abból is a három fős változatnak. Ez így nagyon hülyén hangzik igaz? 

• A Friends Pack 2 szendvicset, 2 burgonyát és két üdítőt tartalmaz - mindezek alig több mint egy menü áráért!

• A Family Pack 3 szendvics, 3 burgonya, és 3 üdítő, amelyekből az egyik a gyerkőcnek jár - na meg a korona is, el ne felejtsd :)

Akkor most részletezzük a szendvicseket kicsit, mert a hivatalos leírás kicsit szegényes. A Friends Pack egy Whoppert és egy Dupla Sajtburgert, a Family Pack pedig egy Whoppert, egy ChickenWhoppert (grillezett csirkehús, nem olyan húspogácsa, mint a csirkeszendvicsben), és egy KIDS szendvicset tartalmaz. Ezen kívül utóbbinál az egyik ital és krumpli kis adag. A KIDS szendvicsekről pedig semmit sem tudok, szerintem sajtburger vagy hamburger.

 Még egy tuningolt McRoyal, azt hiszem, ennyivel le is rendezhetném a postot. Jó lett, mert ezek szinte mindig jól sikerülnek, hisz ha jó alaphoz jó dolgokat tesznek hozzá, az nehezen lehet rossz. Néha azért sikerül, de most ezt most megint eltalálták. Mondjuk, pirított hagymadarabokkal nekem nehéz rosszat mutatni.

A mekinek valahogy mindig összejön. Jó a szósz, nem száraz, simán nyelhető meg minden. És még az íze is más - általában. A Francia Gourmetben semmi sincs, amit ne láthattunk volna korábban. Szezámmagos buci, saláta és paradicsom, pirított hagyma amivel úgy fél éve a BK is feldobott egy Steakhouse burgert, lyukacsos sajt (talán pannónia) és a Rösztiburgerben látott sajtszósz. Még a neve sem egyedi, Gourmet szendvics is volt már idén. És mégis működik.

A beharangozóban felvetett félelmeim nem igazolódtak be, a sajtok nem voltak túl erősek, minden érződött, kivéve a hús, azt valahogy mégis sikerült elnyomnia a többi összetevőnek. Aminek viszont örültem, hogy a hagyma mindig ott volt, szépen ropogott, és még finom is volt, rántott hagymakarika, pirított hagymadarabok, ezzel lehet engem levenni a lábamról.

Ha valaki megkérdezné, hogy lenne-e kedvem újra ilyet enni, azt mondanám, hogy igen. A szomorú a dologban viszont az, hogy bár alkalmam nem lesz újra Francia Gourmet szendvicset enni, valószínű, hogy az ízét újra érezni fogom egy másik mekis prémium szendvicsben. Mondjuk egy akármilyen McRoyal-ban. Jó lenne már valami IGAZI újdonságot látni. A Görög Klasszik bogyója például jó irány. Vagy csak én ettem már túl sok gyorskaját?

És tudjátok mi a legrosszabb az egészben? Hogy nem lehet lepontozni. Mert JÓ. Ezt már feljebb kifejtettem. 4/5 és 4,5/5 között lifeg, nincs szívem annyit adni neki mint a New York Siciliano-nak, viszont nagyjából ugyanannyit ér, annak ellenére, hogy az utóbbinak zseiális feelingje van. Nehéz ezt megfogalmazni, de nekem bejött az a ciabattás, olaszos hangulat.