Elhiszitek, hogy létezik olyan gyorsétterem ami nem képes hibázni? A KFC ilyen, minden időszakos akciójuk kellően új, és az állandó termékeik is egyediek, rántotthús a 11 fűszeres panírban, káposztasaláta, meg a legsajátabb cucc, a kosár. Persze, egyedüli csirke-specialista étteremként nem olyan nehéz mást mutatni mint a többiek.
Még egyszer kérdem: Elhiszitek, hogy létezik olyan gyorsétterem ami nem képes hibázni? Nem? Jól teszitek, mert a KFC most épp ezt tette. Ízre semmi gond, csak az összeállítás nem az igazi. Persze, lehet, hogy én fogtam ki (kétszer) rosszul összerakott tekercset, de nem hinném.
Alapvetően a koncepció nagyon jó. A tortilla a Twister Premium-hoz hasonlóan meg van pirítva, és az egész étel meleg. Benne jégsaláta, pikáns öntet, paradicsom, és a grillezett csirkedarabok. Jól hangzik, igaz? Az is, a hús egyáltalán nem száraz (bocs, de én még mindig azon pörgök, hogy mennyire száraznak tűnnek a grillezett húsok, és hogy mégis mennyire nem azok), magában is nyugodtan fogyasztható, nem fogtok belefulladni. Az egyetlen bánatom, hogy hiányzik belőle a Cheddar sajt, de biztosan lehet kérni bele, felárért persze.
Most biztos azt gondoljátok: Mit puffog ez itt, ha egyszer ízlett neki. Az íz egy dolog, finom meg minden, de ha az ember beül egy gyorsétterembe nem szeretné mindenét összekenni. Itt csúszott be a hibapont. Kibontás után már azt is nehéz eldönteni, melyik felén kéne elkezdeni enni, melyik a zárt vége, amit nyugodtan tarthatunk a tálca felé. Miután ezzel megvagyunk, pár harapás után rá kell döbbennünk, hogy még a zárt felét sem tarthatjuk nyugodtan a tálca felé. A kissé túl folyós szósz simán keresztülfolyik mindenen, megtalálva a tortilla végén a legapróbb réseket, és csepegni kezd. Ez még nem is lenne baj, de a húsok minden harapással egyre távolabb kerülnek tőlünk, mintha menekülnének előlünk, "Még él a rohadék!". Az utolsó pár falatnál már komoly gondban leszünk, merről harapjuk, meg merjük-e kockáztatni, hogy az egész szétnyílik és minden a tálcán landol, így végül bekapjuk egyben, és kezünkkel szánkat takarva próbáljuk úgy megrágni az ételt, hogy közben ne türemkedjen ki onnan.
Emlékeztek még a Granderes postra? Túl kicsi hús, elmászó belső, vagyis összeállítási gond. Mint itt. Persze, a Grandernek időközben sikerült megújúlnia, idén még nem kaptam olyat, ami nem pont azt nyújtotta volna, mint amit a kép alapján vártam. Kicsit laposabban persze, de csak épp annyira, amennyire minden szendvics nyomorultnak tűnhet a róla készült promóciós képekhez képest.
4/5, nem húzhatom le jobban, és nem is akarom, mert végül is jó volt, csak egy kicsit könnyen szétesett. Aki nem bírja elviselni, hogy a kaja összeszószozza a kezét, az ne ezt válassza, aki viszont szereti ha az ujjait bevonja az étel, az nyugodtan vágjon bele.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.