Don Pepe fekete hamburgere

Vasárnap óta érhető el az első országosan kapható fekete hamburger itthon is, úgyhogy gyorsan ki is próbáltuk milyen az a szénné égetett színezett zsemlére épített szendvics!

Ha lenne írás a sima Don Pepe hamburgerről, nem kéne mást tennem mint visszahivatkozni arra, de mivel nincs, kifejtem bővebben is az élményt. A termék különlegessége abszolút a fekete zsemlében rejlik, se a marhahúspogácsa, se a saláta, paradicsom, sajt, se a hagymával és uborkával feldobott majonéz és mustár nem jelent világmegváltó újdonságot.

De még a fekete zsemle sem, ha elrugaszkodunk a látványtól. Sokan fintorognak, furcsának, természetellenesnek találják az így átszínezett hamburgereket, amiben valamilyen szinten igazuk van, de azért messziről látszik, hogy nem odaégették, hanem szándékosan ilyen. Nem csak a külsőről van szó, a cucc "anyagában festett", úgyhogy aki arra számított, pár harapás után elvakítja majd a jó öreg fehér zsemle, tévedett. A szezámmagok nagyon szép kontrasztot adnak neki, ez különösen bejött.

Ízre semmit sem érezni, teljesen átlagos bucival van dolgunk. Puha, ha evőeszköz nélkül birkózunk vele (ne késeljük már meg szegény hamburgert!) akkor alul kicsit elmállhat a vége felé, a szósz pedig hajlamos a szökésre, de ez már csak ilyen, legalább nem spóroltak vele. Ha már szóba került, az öntetnek igencsak jót tett hogy belekeverték a hagymát és az uborkát, persze a majonéz édeskés íze dominál, de valamelyest oldják, jobbá teszik azt. A hús is a megszokottat hozza, fűszeres, de nem csavarja le a fejünk. Biztonság kedvéért jól átsütik, nem akarnak elégedetlen vevőt aki óckodik az angolostól.

Pepe burgonyában és a szószban még nem csalódtam, ezúttal sem kellett. A krumpli enyhén csípős fűszerezést kapott, nagyon eltalálták az arányokat, főleg a malacfarka után volt kiemelkedő élmény. A szószról is csak ugyanezt tudom elmondani, továbbra is egy nagyon jól összerakott dolog, jó döntés volt az étteremről elnevezni mintegy referenciát csinálva belőle.