Az első Steakhouse szendvics amit ettem, az a grillezett sajtos féle volt, de azóta mindíg várom, milyen változat lesz a következő. A legutóbbiban egy kicsit csalódtam, de még így is szépek az emlékek. A Founde Steakhouse pedig feledteti a botlást.
A burger sajátossága, az alap Steakhouse-os hozzávalókon (kukoricadarás zsemle, hús, saláta, sült hagyma, bacon) kívül a Raclette sajt, és az Ementáli sajt szósz, bár ez utóbbiban kissé kételkedem, mert enyhén keserű íze volt. Igazából ez lehet a burger hibája is, mert ha valahova túl sok szósz jut, ott túlzottan érvényesül a keserűség, és úgy érezhetjük, hogy egy kis fülzsír is került a szendvicsünkbe. A másik sajt, a Raclette viszont jó, érezni mindíg hogy ott van, és nem is túl erőteljes, így nem nyom el semmit.
A szendvics egyik erőssége, hogy lapos, és kevés a potyogós összetevő. A bacon, a hús, meg a sajt mindíg egy helyben marad, és ha a labilis saláta darabkákat még idejében kiesszük, akkor azok sem fogják tarkítani az ölünket. Nem is tudom, mikor ettem utoljára egy kézzel gyorsétteremben. Valószínű akkor, amikor csak hagymakarikákat vettem.
És ha már hagyma, akkor meg kell említenem, hogy a multkori ropogós sült hagymát most ilyen lágy fajtára cserélték. Ez is finom, csak könnyű vele szép sajtszósz csíkokat csinálni az állunkra, úgyhogy legyen kéznél szalvéta.
Sajt, és sajtszósz ide vagy oda, ez a szendvics nem fog a torkunkon akadni, simán siklik, persze nem árt nyelés előtt megrágni. 4,5/5 szerintem, vagy nekem. Kóstoljátok meg, megéri, jobban jártok mint a meki Royale Fresh-ével, ez sokkal extrább, különlegesebb. Az meg csak egy Dupla Sajtos McRoyale salátával, ahol a hús elnyomja a salátát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.