A mustárral övezett Müncheni kiruccanás után megint csak repülőre szálltunk, és északnak fordulva rögtön Koppenhágában kötöttünk ki. A dán Twisternek nem sikerült az, ami az előző kettőnek, de az azért túlzás lenne, hogy nyomukba sem ér.
Alapvetően nincs baj ezzel, tök jó az íze meg minden, de valahogy gyengébbnek éreztem mint Athént és Münchent. A szósz sokszor elveszett, nem lehetett érezni, az uborkát pedig még ritkábban érezhettem - igaz, akkor a szósszal keveredve nagyon finom volt. Az öntetet nem sikerült olyan jól elosztani, mint máskor.
A tekercs egyébként a fent említett remoulade szószon és az uborkán kívül pirított hagymával, grillezett csirkehússal és salátával büszkélkedhet. Aki hatalmas, kibuggyanó pirított hagyma szálakra számít, azokat el kell keserítenem. Ilyen kicsi hagymadarabokról van szó, olyanokról, mint a BK féle Grill Steakhouse szendvicsben. Szóval bizonyos mennyiségig tök jó, ahogy ott roszog a fogunk alatt, de ha túl sok van egy helyen, akkor könnyen gabonapehellyé válhat a dolog, legalábbis olyan érzetet ad. Egyszer-egyszer ez is becsúszott sajna, de azért nem eget verő probléma.
Egyébként van valami, amiben eddig egyedülálló a szériában. Mégpedig abban, hogy ez nem csíp. Egyáltalán, egy hangyányit sem. Az eddigiek valamennyire erősek voltak, legkevésbé a New York, és leginkább a München, utóbbi kifejezetten csípősre sikerült. Úgyhogy aki nem csípi ha csípik, az is nyugodtan bepróbálhatja.
Kicsit több szósszal és uborkával jobban sikerülhetett volna, de azért így sincs mit szégyenkeznie a 4,5/5-ös értékelésen. Az alapot mindenképpen jó irányba befolyásolták, annál nagyobb élmény, de az elmúlt két hét terméséhez képest azért nem az igazi.
Még pozitívumként ki tudnám emelni az egész promócióval kapcsolatban a kiszolgálást. Eddig egy percet nem kellett még várnom a tekercsemre, mire előhalásztam 900 pénzt a zsebemből, a kaja már ott figyelt a tálcámon. Másutt (néha BK-ben, de mekiben szinte mindig) csak egy számot kapok a szendvics helyett, és egy rövid, de kedves ígéretet arra nézve, hogy kihozzák az asztalomhoz. És amikor már azt hittem, megtörték ezt a hagyományt, akkor a sültkrumplival tették ugyanezt (rácsos burgonya) - öröm az ürömben, hogy a hosszas várakozásért cserébe kaptam egy adag tejfölös mártogatóst.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.