Szilveszteri post

-A francba, szilveszteri postot kell írni! - kiáltok fel halálra vált arccal, amint félmeztelen kigurulok az ágyamból és felborítok egy üres vodkás üveget. Nagy levegőt veszek, és talpra erőltetem magam, semmi pánik, állok - jár a fejemben, amikor úrrá lesz rajtam a páni félelem, mert sehol sem látom a laptopomat.
Jobbra-balra rángatom a fejem, amint a gépem keresem, benézek az ágy alá, és gyengéden kiemelem a vadidegen csajt a ruhásszekrényből, de ott sincs, sehol sincs. Megszédülve rogyok térdre, megragadom a lány vállát, és őrülten rángatni kezdem, valami ilyesmit ordibálok:
-Ébredj fel! Ébredj, hallod?! Hol a laptopom te őrült szuka!
A csaj lassan kinyitja szemét, rám néz, de nem lát engem, kezeivel csapdosni kezd, nyúl valamiért, ki tudja miért? Megragadja az üres vodkás üveget, és a fejemhez vágja, apró szilánkokra törik a palack, én pedig fájdalmasan magzatpózba gömbölyödöm, mire ő felül, kezében az üvegcsonkkal feláll, és mint egy álom, meztelen kibiceg a fürdőszobába.
Ahogy a szekrénynek dőlve feltápászkodok, hallom, amint a tükörrel ordibál, valami olyasmit, hogy ki vagy te, és hogy mit csináltál a testemmel.
-Te kurva - teszi hozzá, csörömpölést hallok, aztán néma csend lesz úrrá a lakáson. Kitámolygok a szobából, egy rövid folyosón találom magam, minden olyan idegen, minden olyan más, az egyik sarokban, egy üres pizzásdoboz társaságában egy másik idegen nő, meg egy meztelen férfi, rémülten fordulok meg, istenem - gondolom, hova a francba kerültem?
A fürdőszoba felé indulok, de nem jutok messzire, valami az utam állja, megbotlok, és egy pillanatra úgy érzem, itt a vég, kitörik a nyakam, meg minden, de aztán csak elesem, hangos koppanással kiterülök a padlón. Kínomban felnyögök, a falat püfölöm, és azt ordítom:
-Hol a francban van a laptopom?!
Kilincs mozdul, ajtó nyílik, az idegen csaj véres arccal kilép a fürdőből, ránézek, és megkérdem jól van-e, mire ő oldalba rúg, és kirohan a lakásból, el sem köszön, egy szóra sem méltat, ennyire azért nem lehetett rossz az éjszaka. Vagy mégis? Már magam sem tudom mit higgyek...
Ülőhelyzetbe tornászom magam, majd megfordulok, és vihogva magamhoz ölelem korábbi akadályom, a laptopom, az én egyetlen számítógépem, végre megvagy - suttogom nem létező fülébe, így dülöngélek percekig, végre megvagy - ismétlem untalan. A másik két idegen másnaposan feláll, egymásra nézünk, idétlenül elvigyorodom, ők pedig rettegve integetnek, és kihátrálnak a lakásból.
-Csak semmi pánik haver, akárki is vagy - köszön el a nagydarab férfi, majd kilökdösi a lányt az ajtón, és még hozzáteszi, hogy béke, és ő is magamra hagy részeg magányomban.
Végre egyedül.
Felállok, visszabukdácsolok a hálószobába, és miután egy laza mozdulattal lesöprök egy adag dobozos sört, whiskyt, és félig elfogyasztott párolt virslit az íróasztalról, leteszem rá a gépem. Felhajtom a tetejét, mire az szélsebesen bekapcsol, a Windows 7 hidegen üdvözöl, aztán hibaüzenetek tömkelege, telepítenem kell valami frissítés telepítő telepítő segédbaromságot, az X-re kattintok, és megint, és megint, míg használható állapotba nem kerül a rendszer, aztán jöhet a Chrome, könyvjelzők, és Blog.hu admin felület, a levegőbe boxolok örömömben, lábaim összeakadnak, én pedig megint a földön találom magam.
Megragadom a laptop tápkábelét, és az ölembe rántom a gépet, kockázatos vállalkozás, de ma mindent egy lapra teszek fel, ezen nem múlhat semmi, ezen nem bukhatok el, de célt tévesztek, a vaskos műanyag masina pofán talál, kiböki a bal szemem, mire eszméletlenül hátradőlök, és álmomban kétségbeesetten sírva fakadok.
Mire felébredek, már dél van. A francba. Totális bukás. Gyorsan - gondolom, talán még nem késő, talán még mindenki másnaposan fetreng és vergődik az ágyában. Vagy a padlón. Gépelek pár sort, pár sor elég lesz, vagy csak annyit, hogy B.U.É.K!, vagy valamit, valami kell, valami muszáj.
Npéfph Úkábrz ?omfrmlomrl!
Teljes siker.
Zsenialitás a köbön.
A blog ezerrel pörög.