Hogy mi volt az első dolog, ami beugrott amikor megláttam a képet a Rocky Cheese Mountainről? Az, hogy ez rohadt magas. A második pedig az, hogy ez tök ojan, mint a Mexikói Whopper.
Utóbbi állítás nem is áll annyira távol a valóságtól. Mindkét szendvics csípős, és mindketőben van egy nagy panírozott izé, mely a Mexikói esetében Chili Con Carne volt, itt azonban sajt. Rántott sajt. De milyen jó! Kívül ropogós, belül pedig folyik, szinte beleolvad a szájba. Még egy jópont neki, hogy valahogy nem olyan erőlteljes az íze, mint a Grillezett Sajtos burgereknél.
Ezen a finom rántottsajton kívül a Rocky Cheese tartalmaz két marhahúst, paradicsomot, salátát, és Rocky szószt. Utóbbi egy viszonylag híg öntet, mely a szendvics csípősségét adja. Ezen kívül "nekem mindegy, csak a színe legyen vörös". Csak hogy a Quimbi-t idézzem a szósz színére utalva.
A burger első ránézésre egyébként meglehetősen szikár, sőt, második ránézésre is. Az első harapást pedig elég nehéz megtenni, én ki se bírtam nyitni akkorára a számat, hogy beleférjen a szendvics, azt kellett kicsit jobban összenyomnom. De azért csak sikerült befalni.
Kellemesen csúszik a torkon, nem tömény egyáltalán. A sűrűbb ital fogyasztásra esetleg a csípősség miatt van szükség. Legyen 5/5, ha már a Smokynál elkezdtem ezt az osztályozós dolgot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.