Megint kezdhetném azzal, hogy hol máshol, de nem teszem, mert rövid úton unalmassá válnának a Japánról szóló posztok. Ez viszont most tényleg beleillik a Japán kultúrába, nem úgy mint a sok-sütőtökös szendvicsek.
A dolog lényege, hogy a bucit "rizspogácsára" cserélték. Ezt szójaszósszal keverték, majd grillezték, hogy egyben maradjon. Leginkább erre a yaki onigiri-re emlékeztet, ami alapfelszereltség minden Japán étteremben. Utóbbival még nem találkoztam itthon, de ez nem zárja ki magyarországi létezésük tényét.
A Dél-Kelet Ázsiában és Ausztráliában tevékenykedő MOS Burger három féle szendvicset kínál ilyen rizspogácsa alapon, a rizspogácsa alapú szendvicsekre éhező Japánoknak. Az első, a Braised Pork Rice Burger (Dinsztelt Disznó Rizs Burger) neve magáért beszél. Egy vastag szelet, szója szószban dinsztelt disznóhús van benne, meg némi főtt spenóttal, és... Hát, más semmi, de a kép alapján azért elég masszív az a disznó benne, szerintem ez bőven kielégíti a Japán vásárlói igényeket. Nekem kicsit több zöldség elfért volna benne, de aki erre vágyik, annak ott a következő kiadás:
A vegetáriánusoknak szánt Vegetable Tempura Rice Burger. Azt hiszem, ezen a néven nem nagyon van mit fordítani, hacsak nem a középső, fordíthatatlan szót. Nem ismerem a konkrét magyar megnevezését, de a wikipedia megsúgta, hogy mit is jelent: Japán étel, mely "tésztaburokban" jól átsütött zöldségeket vagy tengeri herkentyűket takar. Szóval ez van a szendvicsben, csak tengeri állatok húsa nélkül. Esetünkben két féle zöldségről van szó, csíkokba vágott répáról, és bojtorjánról (budrock). Rajtuk kívül persze van szósz is, egy amolyan mix, szárított hínár, wasabi és szójaszósz keveréke.
Az utolsó szendvics nagyon hasonlít az előzőhöz, mind névben, és ez alapján elkészítésben is: Seafood Tempura Rice Burger, ami a fent említett Japán eljárással tésztában sütött garnélából, tintahalból, hagymából, répából, és edamame-ből (egy fajta szójabab) áll. Ezt speciális sóval és szezámmal ízesítik. Szósz ezúttal nincs, bár maga a "húspogácsa" egy fajta csomós szósz, ha jobban belegondol az ember.
Árak terén annyira nem is vészes a dolog, bár kérdés hogy valójában mekkorák ezek az adagok. A "tempurált" szendvicsek ára egységesen 300 YEN (790 HUF), aki viszont disznólkodni szeretne, annak egy ötvenessel többet, azaz 350 YEN-t (920 HUF) kell kicsapnia az asztalra. Ilyen árakon még itthon is elviselhető lenne a dolog, de ahogy fentebb is írtam, sok múlik a méreten.
Forrás: Brand Eating
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.