Talán az egyik, ha nem a legfurább Don Pepés pizza volt idén a Rántott Sajtos variáns, ami ráadásul nekem kifejezetten bejött. Valami hasonló a helyezet a mostani Brassói Aprópecsepizzánál: a tészta ismét csak tányérként szolgál, a feltét pedig önállóan is megállná a helyét főételként. Szóval ezek után nem volt kérdés, mi lesz az első, amit megkóstolok az októberi étlapról.
És hát egyrészt milyen jól tettem, másrészt mire is számítottam, ha nem egy pizzára halmozott brassóira, a lánctól megszokott, ízletes minőségben. Az egyetlen dolog amibe némileg bele tudok kötni, az a krumpli-hús arány volt a pizzámon, de nekem annyira bejön a Don Pepe burgonyafűszerezése, hogy nem igazán tudott zavarni, és azért így is elegendőnek éreztem a karaj - bacon - császárszalonna hármast.
A feltétezés a három sertésrészen kívül egyébként pizzaparadicsom, mozzarella, sült burgonya, fokhagyma, só, bors, vöröshagyma, paprika és paradicsom. 2990 forintos ára a megbocsátható kategóriába esik, mert ugyan nekem lecsúszott egyedül is (aztán hazáig gurultam), de egy ilyen pizza azért alapvetően két személyesként hivatkozik az ember.
Szóval nekem eléggé tetszett, és csak bíztatni tudok mindenkit a rendelésre. Nem tudom amúgy, hogy mennyire sikeresek ezek a meghökkentő, unpizzortodox, olaszkergető feltétek, de azt el tudom képzelni, hogy sokan meghökkennek a burgonya láttán jelen helyzetben. Erre csak azt tudom mondani, hogy ne tegyétek, hanem egyétek, mert bár valóban sok picit a köret így, de abszolút bakancslistás dolog valami ilyesmit falni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.