Amikor beleharaptam, rögtön eszembe jutott Amerika. Valahol Barstow közelében, a sivatag közepén száguldottam a Nagy Vörös Cápát vezetve, mellettem az ügyvédem kigombolt inggel amerikai sört locsolt a testére; a pigmentáció miatt. Aztán megálltunk egy útmenti büfében, olyan mozdony szerű fém burkolatosban, és ettünk egy hamburgert, meg egy szelet forró pitét fagyival.
Na persze. Valójában, amint beleharaptam megéreztem a két marhahúspogácsát, a sajtot, a barbecue szószt, a kukoricát, a salátát, a lilahagymát és a paradicsomot, meg a bucit, és a 100 forintos bacont, és arra gondoltam, hogy ezt most nagyon eltalálták, és bár mostanában sokszor voltak zavaróan kicsik a meki burgerei, ez most mégsem volt annyira szembetűnően Pindur Pandúr. Lehet, hogy valójában nem volt nagyobb a megszokottnál, de valahogy mégsem érződött olyan kicsinek.
De ne akadjunk fenn megint a méreteken, mert láttunk már hatalmas, vagy annak tűnő szendvicseket elvérezni (úgy is mondhatnám, elkolbászolni, de akkor nem lenne túl sok értelme) minden egyéb szempontból. Na igen, ilyen az élet, jó nagy kanállal eheted a szart, de a sütiből csak kis szeleteket vágnak. Szerencsére az Amerikai BBQ inkább süti volt.
Mert ez most tényleg jó lett. Minden érződött, kellő mértékben, néha már-már úgy éreztem, hogy BurgerKinges szendvicset eszem, de a szaftos hús, és a kissé híg barbecue gondoskodott róla, hogy azért tudjam, hol vagyok. Félreértés ne essék, a híg BBQ-val nincs semmi baj, kicsit más, kicsit édesebb, de ez is nagyon finom. A szaftosabb fajta hús pedig megint csak pozitívum, sokkal igazibbnak érződik (akármiből is készüljön valójában), én mindig szerettem a McDonald's féle kicsit lazább, nedvesebb húspogácsát, azt is megkockáztatom, hogy jobb mint a BK standard vékony, kissé száraz Whopper húsa. Nyilván az Angus pogácsa mindet veri, de az más tészta.
De azért a túlzott levességnek is megvan a maga hátulütője, nevezetesen az, hogy igen nehéz "szárazon megúszni". Mondhatni lehetetlen. A szaft, az öntet olykor csöpög, olykor lefolyik az ujjakra, olykor lecsorog a szájon, végig az állon, aztán rácsöppen a vadi új pólóra, vagy valami ilyesmi. A lényeg: Óvatosan. Meg nem árt némi plusz szalvétát betárazni az italpultnál.
Ezt most jól összerakta a meki, úgy látszik végre elzárták a bohóctól a tervezőasztalt. Finom volt, ha nagy nem is, de nem veszett el a markomban, és bár nagy menüben nem ajánlom (hacsak nem gyűjtitek a poharakat), azért egy "csak a szendvicset" próbát mindenképp megér. 4/5, mert részemről még mindig nem oké, hogy egy BBQ alapú szendvicshez plusz 100 forintot kell fizetni a baconért. Az ilyenhez úgy tartozik a sajt meg a bacon, mint a CBH-hoz.
A másik (ennek már semmi köze a szendvicsnek), hogy vagy tegyenek egy NaturAquás adagolót az önkiszolgálóba, vagy akkor palackosan adják a vizet, mert ez így, hogy kapok egy poharat és a jégkiadó gépből kell fél órán keresztül nyomatnom a csapvizet, nem állapot. És itt nem csak azzal van a baj, hogy megalszik a tej a számban, mire megtelik a poharam, hanem hogy kifizettem az "üdítőmet", ami helyett hülye csapvíz jár így. Rosszabb az íze, zavaros... Otthon oké, de egy étteremben ez nem járja. Vagy ha szerintük igen, akkor én meg legközelebb játékpénzzel fizetek. Úgyanúgy Mátyás király van rajta, hol a probléma, Uram?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.