Guru: Quesadilla menü

 Pár hete az Arena plázában azon tanakodtam, valami alapcuccot vágjak be, vagy próbáljak ki valami újdonságot, mire először a meki, majd a BurgerKing felé fordultam, végül csalódottan indultam a Subway felé, amikor szemem a Guru benga, kínálathírdető táblájába akadt. Quesadilla menü. Fuck it, együnk valami újat!

A Guru féle Quesadilla menüről azt kell tudni, hogy nem tartalmazza az italt. Másutt ettől menü a menü, no meg persze a krumplitól, de itt kicsit más a helyzet. Cserébe (persze a quesadilla mellett) tortilla chipset kapunk, meg választható szószt, én a sajtos mellett tettem le voksom, ami meglepően jó volt, nem mintha rosszra számítottam volna. Az első pillanatban csak annyit éreztem hogy kellemesen hideg, semmi extrát, de a következőben már elárasztotta számat az egyáltalán nem domináns sajt íz. Rég ettem ilyen jól eltalált szószt, még az állaga is tökéletes volt.

De, hogy a lényegről is essék pár szó, Quesadilla. Öt féle összeállításban kapható, én a Chilis babos változatot választottam, ha már Mexikó. Ez tejfölt, chilis babot (azta), meg kukoricát takar, ami első ránézésre kevésnek tűnhet, de... Másodikra is az. Amíg meg nem kapjuk a kész kaját, mert abban a pillanatban minden kételyünket elhessegeti a látvány, amint a félbehajtott tortillában ott terpeszkedik a bab, meg a kukorica, körötte pedig, mintha csak egy tábortüzet ülnének körbe, a tortilla chips csücsül, arra várva, hogy - a hasonlatnál maradva - elpusztítsuk az egész cserkész csapatot. A tűzzel együtt.

Hogy az adag kinek mire elég, az eléggé szubjektív. Én megvoltam vele, bár engem könnyű megtömni, hé, na ne, nem úgy, kajálásról van szó ember! Mindazonáltal, pár órára még a legfalánkabbak is búcsút mondhatnak az éhségnek, viszont, hogy ez megér-e 1290 forintot, az már más tészta. Haha, értitek, tészta... Nem is volt vicces.

Ez a Quesadilla nem épp a megfogom oszt harapom stílust képviseli, kés-villa kombó kell hozzá, és jár is hozzá, csinos Gurus szalvéta társaságában. A tányérjaik sem épp azok az eldobható műanyag fajták, némelyiken meg is látszik, mennyire nem ajánlott hajigálni. Ezek a dolgok kicsit más hangulatot adnak, értitek, kés villa olló, gyerek kezébe nem való, meg gyorsétterembe se. Egy kicsit más, egy kicsit hagyományosabb, és ez nem feltétlenül rossz.

Sokat dob a hangulaton még a kiszolgálás, gyakorlatilag egy konyhát ülnek körbe a vendégek. Láthatjuk, hogyan készül az ételünk, láthatjuk, és megkívánhatjuk mások rendelését, ezzel is gazdagítva számlánk tételsorát. Ennek megvannak a maga előnyei (folyton elérhető pincérek, talán gyorsabb kiszolgálás), és hátrányi (a mosogatónál ülni biztosan nem a legjobb élmény).

További pozitívum, hogy az étterem eléggé "Have it your way" alapon működik. Példul, az eladó megkérdi mennyire csípősen kérjük a chilis babot, de a mellettem ülő hölgy (nem hittem, hogy valaha leírom ezt a szót) szépen összekombinált két sós palacsintát az eladó segítségével; persze csak szóban, az ételt már egyedül a pincér-szakács készítette el.

Elég nehéz ilyet értékelni, eléggé különleges, nem igazán van versenytársa a piacon, már ami az étteremláncokat illeti. Nem mondhatom, hogy a meki ilyen menüje jobb ár/érték arányban, mert nincs ilyen menüje. Ahogy szinte senkinek, bár az is igaz, hogy ez erősen az otthon-is-elékszíthető kategória, itt még különleges fűszerkeverék sincs, mint a KFC rántott csirkéinél. Nem akarom lepontozni, mert végtére is nem volt rossz, viszont nem az az étel, amire azt mondom, hogy 100%-ig megérte az árát. Ha hozzácsaptam volna egy üveg kólát is, már 1500 forintnál jártam volna, ami azért nem olcsó. Bár viszonyítás kérdése, egy Grander menü is majdnem ennyi - free refill-lel. 4/5, mert jó kedvem van, meg rátesz még a különlegesség faktor is, meg nem fulladni meg tőle, meg rendben vannak benne az arányok is. Egy próbát mindenképpen megér.