Ahogy az ilyentájban lenni szokott, megint lezárult egy év, körbeértek a számlálók, a naptár pedig a decemberi hóemberes képpel lassan lekerül a falról, helyét átveszi a januári hóemberes kép, miközben a karácsonyfa minden levelét lehullajtja. Lencselázban ég a fél ország, virslit főznek éjfélre, disznót sütnek másnapra, a szárnyasok pedig ott rohadnak a polcon, nehogy elkaparják az új évi szerencsét.

Pont egy éve volt, amikor a Burger Blog több szempontból is megújult, egyrészt jött az új design, másrészt pedig elindult a BpBurger rovat, amely jelenleg a negyvenedik beszámolóhoz közelít; és ezzel mi vettük át itthon az irányítást a burgertesztek között. A Burger Blog a házban - ez van. (speed)

És ahogy az ilyentájban lenni szokott, mi is körbeértünk, december 25-én megkezdtük a negyedik évünket, és ahogy ez a legutóbbi alakult, hát valószínűleg még sok ilyen poszt születhet. Hónapról hónapra döntögettük látogatottsági rekordjainkat, kezdve speed nyár végi Hooters bemutatójával, ami egymaga erősebbnek bizonyult, mint a korábbi hónapok. Augusztus így kb. 31000 egyedi látogatóval büszkélkedhetett, ami decemberre, két nappal a hónap vége előtt 41000 lett. Ahogy a blogra, úgy a Facebook oldalra is egyre többen találtak rá, mára egészen pontosan 855 lájkoló gyűlt össze. Minderre nagy hatással volt az is, hogy a korábbi egy-egy Index címlapi megjelenésünk heti rendszerességgé vált.

(Logónk is lett, Sonny jóvoltából)

Ami a gyorsétteremláncokat illeti, leginkább a BK – Meki párharcról lehet beszélni. A KFC nem igazán újít, folytatja, amit pár éve elkezdett (nem mintha azzal baj lenne): pár időszakos ajánlat, aztán nyár végén valami olyan, ami végül benn marad a kínálatban. Ezen kívül folyamatosan nyitják az éttermeket, utóbbira tényleg szükség van, hogy rendesen elterjedhessenek. Talán ők hozzák a legkonstansabb teljesítményt, még ha olykor ők is megbotlanak kissé (itt főként a BigaPitára gondolok).

Történt sok jó és kevésbé jó dolog is, igazából két nagy negatívumra emlékszem, amikor aranyáron adtak mirelit húsos burgert, de reméljük lassan kezdi mindenki félni a nevünket, ha pedig nem, akkor fogják jövőre. (speed)

A McDonald’s új éttermek helyett inkább a meglévőket újítja fel, próbálja fiatalossá tenni őket, valami „kúl dolog Mekiben kajálni” életérzést akarnak megragadni, hogy ez mennyire jó azt mindenki döntse el maga. A promóciós termékek felépítése teljesen standarddá vált, most már szinte mindig elmondható, hogy van két felvonás, melyek 2-2 szendvicsre épülnek, ezek mellé egy különleges sült krumpli, valami speckó fűszerezésű sajttallér, és csirkecsík az extra. Ezeket azért próbálják variálni, de ettől még nem lesz igazán változatos a dolog.

A célok között szerepel a BpBurger rovat háromszámjegyűvé tétele, több videó készítése (nullánál mondjuk nem nehéz), valamint még több és jobb minőségi kontent szolgáltatása. (speed)

A Burger King ezzel szemben szomorú útra lépett, legalábbis az év vége felé. Promóciónként egy szendvics, nem akarok károgó varjú lenni, de ez szerintem nem jelent jót. Angus hús alapú szendvicset csinálnak és próbálnak árban a Meki alá menni, de látható, hogy pénzügyileg nem igazán jönnek be nekik a dolgok. Ebben biztosan közre játszik az is, hogy nincsenek igazán elterjedve, plázákban még jól állnak, de hiányoznak azok az éttermek, amik brutálisan jó helyen vannak, mint pl. a Blaha Lujza téren lévő McDonald’s, közvetlen egy egyetemi kar mellett. A Mammutban nyílt új étteremből látszik, hogy ők is meg akarják reformálni a hangulatot, igazi prémium érzete van annak a helynek, nagyon szép meg minden, de valahogy pont a BK lényege hiányzik: A Rock ’n’ Roll Amerikája.

2013 annak az éve lesz, hogy a Burger Blog végleg és megállíthatatlanul belép a kis masnis-fakanalas-muffinos gasztroforradalomba. Idén realizáltuk, hogy bár a női közönség is szeret a szájába venni egy hatalmas szaftos burgert, és ezt mi is szeretjük, de akárhogy is nézzük, ez mégiscsak egy férfias gasztroblog.

Sajnos nem új termékről van szó, az orrkarika nem valami újragondolt formájú bacon vagy sajt akármi. Másrészről viszont szerencse, hogy nem velem esett meg (bár nemrég volt egy fura kalandom valami műanyag- vagy csont darabbal, ez azért mégsem olyan durva mint egy piercing).

A georgiai McDonald's vendége, Frances Rosario valami fényes dologra lett figyelmes burritójában, épp amikor 4 éves kislányát szerette volna megetetni. A nő elmondása szerint később felhívta az étteremláncot, mire ők röviden így válaszoltak: Megesik. Amikor pedig, ezen felháborodva, a körzeti igazgató számát kérte, a következőt felelték: Semmi köze hozzá. A cég központját már a CBS News-zal közösen hívta, de az eset sajnos valószínűleg örök rejtély marad.

A dologhoz persze lehet pozitívan hozzáállni. Most már biztosak lehetünk benne, hogy a mekis burrito nem mirelit, hanem ott állítják össze az étteremben, bár ez sovány vigasz, ha végül más taknyával kell jóllaknunk. Persze az ügy lehet kitalált dolog is, a nő egy kis könnyű pénzre hajtva belenyomott egy karikát a kajába, és megkezdte hadjáratát. Személy szerint nehezen hiszem el, hogy valakinek még a legnagyobb hajtás közepén se tűnjön fel, hogy kitépte orrából a piercingjét.

Forrás: Food Beast

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk minden jelenlegi és jövőbeli olvasónknak! Reméljük csupa jó dolgot találtok majd a fa alatt, és reméljük senki sem próbálkozik múlt héten becsomagolt hamburgerrel.

Most valahol fadíszítés közben lehettek, úgyhogy ajánlunk pár "aggatványt", amit mi is feltettünk a képzeletbeli szerkesztőség képzeletbeli fájára:

A fenti díszek amúgy mind rendelhetőek az Amazonról, úgyhogy ha idén nem is, de jövőre simán ott lehet a csúcsdísz helyén egy Sajtos Negyedfontos. Már ha nem rettent el a 15-20$-os ár (plusz szállítás-meg-minden költség).

Ez a legújabb "nagy ötlet", legalábbis Indiában, de ha ott bejön, talán elterjed az egész világon. A meglévő 11 csodafűszer mellé hozzáadnak egy adag curry fűszerkeveréket, a végén pedig curry levelekkel szórják meg a kész csirkét. Jól hangzik, bár nem vagyok benne biztos, hogy gyökeresen változtat az ízen.

Minden esetre jól hangzik, hogy megpróbálnak helyi dolgokat belevinni a termékeikbe. Nálunk a meki szokott hasonló akcióval jelentkezni Hazai Ízek néven, bár ez azért más, itt teljesen új szendvicsekké próbálják transzformálni az itthon megszokott magyarosabb ételeket, ami hol sikerül, hol nem. Egyik módszerre sem lehet egyértelműen azt mondani, hogy jobb mint a másik, sajnos nem igazán mérkőzhetnek meg egymással, de mindenképpen jó irányvonal lenne, ha mások is próbálkoznának magyaros ízekkel.

Főleg, ha az indiai KFC mintájára teszik. Náluk ugyanis, a currys csirke nem drágább mint a sima H&S csirkerész, melynek ára a 69 rúpia (280 HUF), a 12 darabos kosáré pedig 599 (2400 HUF).

Forrás: Brand Eating

Ezúttal nem Japán, végre valami újdonság. Most a Tajvani Burger King a soros a furcsa promócióban, és hát eléggé kilóg a lóláb. Mert ez nem illik a BK-hez. Sőt, ez nem illik egyik gyorsétteremlánchoz sem (talán egy kicsit a KFC-hez), mert nem burger. Hanem egy fél csirke.

Mondjuk nem egy jól megtermett állatról van szó, hanem poussinról (fiatal csirke; ezt hogy hívják magyarul?). Rögtön két félét is rendelhetünk, van az originál, meg  a szecsuanis. Ha választanom kéne, akkor inkább az utóbbit, bár gyorsétteremben nem biztos hogy ilyesmit kóstolgatnék. KFC-ben még ott van a tök jó, titkos recept alapján készülő panír, de egy grillcsirkéhez mennyit tud hozzáadni a Burger King? Gyanítom hogy semmit, hacsak nem a horror-árat.

Ami viszont tetszik, hogy lehet szavazni, melyik a jobb, és a végén egy szerencsés kupont is nyerhet. Mindkét változat 149 Tajvani Dollárba kerül, ami kicsivel 1100 forint felett van. Most így nem tudom hogy a hazai grillcsirkesütő kocsikból mennyiért lehet venni egy egészet, de szerintem ennél olcsóbban. Úgyhogy ez után most nem vágyódunk.

Forrás: Brand Eating

A boldogsághoz, ahogy az a mekinél és a BK-nél lenni szokott, megint csak egy kicsi hiányzott, nevezetesen egy szép szelet, darálás nélküli csirkemell. Mentségére legyen mondva, hogy így kicsit olcsóbb a dolog, mivel az állat azon részeit is felhasználhatják hozzá, amit amúgy nem szoktak, amúgy se veszi észre senki. De ha ezen sikerül túllépni (és a CBH óta általában sikerül), akkor azt kell mondjam, a McDonald's megalkotta az egyik legjobb csirkehúspogácsa alapú szendvicsét.

A totálisan semmit mondó névvel ellátott burger amúgy első blikkre nem ígér sokat. A szokásos hosszúkás, kukoricadarás buciban egy panírozott csirkehúspogácsa, saláta, paradicsom, majonéz, és egy papírvékony szelet feketeerdő sonka található. Utóbbitól nem sokat vártam, de basszus, ez tette olyan jóvá a szendvicset, amilyen. Végig érződik, nem nyom el semmit és nem nyomja el semmi, bár ez végül is az összes összetevőre igaz.

Feketeerdő sonka: Bükkfaforgáccsal füstölt száraz sonkaféleség, amely Németországból származik és több évszázados hagyományokra tekint vissza. A sonkát besózzák és fűszerezik, majd 2 hétre érni hagyják, ezután még 2 hét pihenés következik hűvösben. A füstölés 25 fokon történik és három hétig tart. A fekete erdei sonka pótolhat más száraz sonkákat receptekben. A boltokban szeletelve, védőgázas csomagolásban juthatunk hozzá a legkönnyebben. A füstöléshez felhasznált fa eltérhet a hagyományostól.

via NoSalty.hu

És ha az íz nem lenne elég, vitán felül ez az egyik legjobban összerakott szendvics, amit ettem. A majonéz szépen összefogja a salátát, de közben nem folyik, és nem hullik semmi. A sonka sem az a fajta volt, amire ráharap az ember és aztán az egészet kihúzza a burgerből, vékonysága ellenére jól harapható, és egyáltalán nem rágós. Megkóstoltam egy darabkát magában is, nem éreztem, hogy most valami hű de különleges dolog ez, de ettől függetlenül finom, kellemesen sós, és ahogy fentebb írtam, ez teszi az egész szendvicset olyan jóvá, amilyen.

A burger a szokásos kis képecskékkel ellátott dobozkában érkezik, ami viszont abban van, az nem a szokásos. A Brazer szendvicshez hasonlóan kis "papírfogantyúban" érkezik, ami megkönnyíti az útközbeni fogyasztást, de ha étteremben fogyasztja az ember, akkor sem hátrány, ha nem kenünk össze mindent. Alapfelszereltség lehetne mindenhez, bár szerintem a kerek burgerek kissé nehezen lennének fogyaszthatóak vele. 

Jó sokat kéne visszalapozni, hogy találjak valami mekis csirkés szendvicset, ami olyan jó osztályzatot kapott mint ez. Nem hullik, simán nyelhető, jó az íze, és még az ára sem olyan elrugaszkodott. Egyértelműen a speckó sonka teszi különlegessé, és ezúttal ez nem csak reklámszöveg, tényleg hozzáad és tényleg ettől lesz jó a szendvics. Amúgy egy teljesen átlagos McChicken lenne más külsővel, de így kijár neki az 5/5-ös értékelés. Ennek ellenére, már csak a hús minősége miatt is, én még mindig azt mondom, hogy ha csirkeszendvics, akkor KFC, de ha madarat akartok, és az ezredes nincs a közelben, ez simán vállalható alternatíva.

Mint tudjuk, a Burger King idén ünnepli fennállásának 55. évfordulóját. Ennek alkalmából hosszan tartó, minden féle extra szendvicset és akciót tartalmazó akciókat kínálnak, leginkább zászlóshajójukra, a Whopperre fókuszálva. Mind közül eddig ez a leghívogatóbb, bár nálunk is bedobnának egy ilyen árengedményt pár napra!

Ugyanis december 6-tól 9-ig, ha bármely Whopper szendvicset választjuk (kivéve a Juniort), akkor mindössze 55 centért vehetünk mellé egy original Whoppert, tehát semmi extra sajt meg bacon, csak az alap saláta, ketchup, majonéz, uborka, marhahús, paradicsom, hagyma. Nem mintha ez rosszul hangzana.

Ilyen akciók miért mindig Japánban vagy az Egyesült Államokban vannak?

Forrás: A Hamburger Today

Talán múlt héten adtunk hírt arról, hogy ezzel a promócióval készülnek mától, és a homályos kép alapján meg is próbáltuk tippelni a leendő szendvicseket. Akkor azt hittem lerántottuk a leplet, de most úgy tűnik, ez csak félig sikerült. A Sajtos Gourmet-val sikerrel jártunk, csirkefronton azonban meglepő új termék köszön ránk a plakátokról: Alpesi Deluxe.

Sajtos Gourmet: Gondoltam, kezdjük vele az ismerkedést, úgyis ismétlésről van szó, nagy titkokat nem rejt a dolog. Szezám - és lenmagos buciban kapunk egy McRoyale marhahúspogácsát, salátát, pirított hagymát, valami majonéz szerű szószt (minden bizonnyal a hangzatos "Gourmet Szósz" nevet kapta), és egy rántottsajt-téglát, melyet bacon és pirítotthagyma darabokkal próbáltak feldobni. Elsőre jónak tűnik, sőt, még másodjára is, sőt, tényleg az, hacsak nem rontottak el valamit február óta. Nem hiszem, hogy lesz róla új írás, esetleg a régit teszem majd ki újra, hogy a kiváncsi szemek rátaláljanak.

Alpesi Deluxe: És milyen könnyű dolgom lenne, ha most az általunk tippelt Csirke Cordon Bleu lenne, mert még megjelenés előtt lenne mindenről teszt, mindenki nagy örömére. De sajnos nem így van, másrészről viszont így egyértelmű, mi lesz letesztelve jövőhéten. Az új szendvics viszont, legalábbis név alapján jobban beleillik az anno Alpesi Hetek néven futó promócióba. A burger a már-már megszokott, hosszú buciban érkezik, ennek tetejére kukoricadarát szórtak. Benne csirkehúspogácsa, paradicsom, majonéz és bacon, vagy valamilyen más sonka található. Utóbbi esetében furcsa, hogy nincs megpirítva (legalábbis a kép alapján), helyette csak úgy nyersen van behajtogatva a burgerbe. Majd kiderül milyen, remélem hozza a Cordon Bleu szintjét (bár gyanítom, nem).

A többiről sajnos egyelőre nincsenek információink, de ha kiderül valami, még ma hírt adunk róla. Valami vastagabb hasábburgonya lesz szerintem, meg hozzá illő szósz, és sajtfalatok. De ez még csak találgatás, nap közben, ha tudunk jövünk róla még infóval.

Update: Frissült a meki honlapja, a promócióban érkező snackek a következők: Ropogós csirkemell csíkok, baconös sajtfalatok, a sültkrumpli pedig burgonyacsík, gondolom a szokásos kicsit vastagabb kicsit finomabb sült krumpli más külsővel.

A francia meki mindent megtesz, hogy vásárlókat csalogasson az üzletekbe. Év elején baguette alapú szendvicsekkel támadott, most pedig bagel-be pakolják az "anyagot". Így kell ezt csinálni, a bucinak is változatosnak kell lennie, nem csak egy-két fűszeres meg kukoricadarás cuccot rotálni orrba-szájba.

Ez a bagelre épülő akció három szendvicsben nyilvánul meg, melyek nem épp a változatosság mintapéldányai. Alapvetően egyformák: cheddar sajt, saláta és valamilyen krémes szósz, meg persze a marhahúspogácsa. Különbség, ahogy a nevük is mutatja, egy-egy hozzávalóban van, és a bagel "felületében".A sajtosban a cheddar helyett ementáli sajt van, a bagel pedig szezámmagos-mákos (ha jól látom). Ezen kívül itt a szósz is mintha más lenne, valami fűszeres változata a másik kettőben lévőnek. A hagymás az alapösszetevőkön kívül bámulatos módon kapott néhány szelet hagymát, mindez a sajtoséhoz hasonló szezámos-mákos bagel-buciben. A harmadik, a baconos, nos sosem találjátok ki mivel bővül az alapfelszereltség: két csík sült baconnel. Ebben az esetben a bagel natúr.Bár a bucin kívül semmi nagy újdonságot nem tartalmaznak, azért örülnék neki, ha behoznának ilyesmiket. Néha az egyszerűbb több, idén is nem egyszer jártam úgy, hogy a legalapabb összetevőkből építkező szendvics jobban ízlett mint amelyikben mindenféle gyorséttermekben különlegességnek számító alapanyagot használtak.

Csütörtöktől egyébként nálunk is új promóció indul, a lassan már szokásosan december környékére beidőzített Téli Ízek. A szendvicsekről nem sokat tudunk, homályos képek alapján Rösztiburgert, Csirke Cordon Bleu-t, Sajtos Gourmet-t és egy rejtélyes, új szendvicset prognosztizáltunk.

Forrás: A Hamburger Today

Megint kezdhetném azzal, hogy hol máshol, de nem teszem, mert rövid úton unalmassá válnának a Japánról szóló posztok. Ez viszont most tényleg beleillik a Japán kultúrába, nem úgy mint a sok-sütőtökös szendvicsek.

A dolog lényege, hogy a bucit "rizspogácsára" cserélték. Ezt szójaszósszal keverték, majd grillezték, hogy egyben maradjon. Leginkább erre a yaki onigiri-re emlékeztet, ami alapfelszereltség minden Japán étteremben. Utóbbival még nem találkoztam itthon, de ez nem zárja ki magyarországi létezésük tényét.

A Dél-Kelet Ázsiában és Ausztráliában tevékenykedő MOS Burger három féle szendvicset kínál ilyen rizspogácsa alapon, a rizspogácsa alapú szendvicsekre éhező Japánoknak. Az első, a Braised Pork Rice Burger (Dinsztelt Disznó Rizs Burger) neve magáért beszél. Egy vastag szelet, szója szószban dinsztelt disznóhús van benne, meg némi főtt spenóttal, és... Hát, más semmi, de a kép alapján azért elég masszív az a disznó benne, szerintem ez bőven kielégíti a Japán vásárlói igényeket. Nekem kicsit több zöldség elfért volna benne, de aki erre vágyik, annak ott a következő kiadás:

A vegetáriánusoknak szánt Vegetable Tempura Rice Burger. Azt hiszem, ezen a néven nem nagyon van mit fordítani, hacsak nem a középső, fordíthatatlan szót. Nem ismerem a konkrét magyar megnevezését, de a wikipedia megsúgta, hogy mit is jelent: Japán étel, mely "tésztaburokban" jól átsütött zöldségeket vagy tengeri herkentyűket takar. Szóval ez van a szendvicsben, csak tengeri állatok húsa nélkül. Esetünkben két féle zöldségről van szó, csíkokba vágott répáról, és bojtorjánról (budrock). Rajtuk kívül persze van szósz is, egy amolyan mix, szárított hínár, wasabi és szójaszósz keveréke.

Az utolsó szendvics nagyon hasonlít az előzőhöz, mind névben, és ez alapján elkészítésben is: Seafood Tempura Rice Burger, ami a fent említett Japán eljárással tésztában sütött garnélából, tintahalból, hagymából, répából, és edamame-ből (egy fajta szójabab) áll. Ezt speciális sóval és szezámmal ízesítik. Szósz ezúttal nincs, bár maga a "húspogácsa" egy fajta csomós szósz, ha jobban belegondol az ember.

Árak terén annyira nem is vészes a dolog, bár kérdés hogy valójában mekkorák ezek az adagok. A "tempurált" szendvicsek ára egységesen 300 YEN (790 HUF), aki viszont disznólkodni szeretne, annak egy ötvenessel többet, azaz 350 YEN-t (920 HUF) kell kicsapnia az asztalra. Ilyen árakon még itthon is elviselhető lenne a dolog, de ahogy fentebb is írtam, sok múlik a méreten.

Forrás: Brand Eating